Chapter 6

Sziasztok... Itt az új réész, nincs sok hozzá fűzni valóm csak annyi hogy aki még nem tette meg az KÖVESSEN BLOGVIN-ON!! 
KATT KATT KATT KATT
Komizzatok! :)

------------------------------------------------------------<3------------------------------------------------------------------- 

~Liam~

2013. július 23.


A madarak csicsergésére ébredtem. Olyan jó ilyenkor feküdni az ágyban és csak hallgatni. Londonban ez ritkán történik meg ugyan is mindig zuhog az eső. A redőny nem volt teljesen felhúzva, így a nap a szemembe sütött. Takarómat a fejemre húztam és próbáltam vissza aludni.
- Boldog One Di szülinapot!! - hallottam meg Harry hangján, aztán a többiek ugyan ezt üvöltve jöttek be a szobámba. Mind a 4-en rám ugrottak és keltegetni kezdtek. Én morogtam egyet és fejemről levettem a takarót.
- Boldog szülinapot nektek is! - kiabáltam immár én is és birkózni kezdtünk a többiekkel. - Srácok had öltözzek föl léci, aztán lent megbeszéljük hogy hogyan ünnepeljünk. - erre mindannyian kivánszorogtak a szobámból és a folyosón folytatták az ordibálást. Bele gondolok, ha akkor, 2010-ben nem megyek vissza az XF-ba akkor ma nem ünnepelhetem meg a One Direction 3 születésnapját. Nem tagadom ez életem legjobb időszaka. Félek mi lesz akkor ha ennek már mind vége? Ha megöregszünk, már nem fogunk kelleni az embereknek. El el fogadnunk hogy minket nem csak a zenénk tett híressé. Hanem az is hogy fiatalok vagyunk, és jól nézünk ki. Most nem az egó beszél belőlem, hanem ez így van. Semmi sem tart örökké, és ez szomorú.
Nagy nehezen kibogoztam magam a takaró alól és a szekrényemhez sétáltam. Kivettem egy fekete nadrágot és egy fehér felsőt. A mai napra tökéletesen is megfelel. Pár perc múlva már a konyhában ültem a műzlimmel. Egy villát fogtam és enni kezdtem.
- Mit szólnátok a lézerharchoz? - vetettem fel az ötletet.
- Szerintem jó, úgy is régen voltunk! - tömte tele a száját Niall.
- Hívjuk el Alan-t is. - kiabált Harry a nappaliból.
- Tényleg, megígértük neki. Hívjuk fel. - Zayn kotorászni kezdett a nadrágjában majd elővette fekete telefonját. (Katt a képért) Miután tárcsázta, kihangosította és letette az asztalra.
- Halló, itt Alan Carr.
- Hi, mi vagyunk a One Direction.
- Fiúk... Milyen régen beszéltünk. Meséljetek.. Várjunk csak ki fizeti a számlát? Mert ha én akkor csak gyorsan.
- Nyugi Alan. Zayn hívott! - nyugtattam meg, mire mindenki elnevette magát.
- Csak vicceltem. Na mi újság?
- Lenne kedved eljönni velük lézer harcolni?
- Tudjátok jól hogy a fogszabályozóm miatt nem lehet. - szomorú lett a hangja, de aztán a vonal végéről nevetést hallottunk. - Hülyéskedek. Hát persze hogy nem fogok vissza utasítani egy ilyen ajánlatot.
- Szuper, akkor találkozzunk ott. - elköszöntünk majd letettük.
Mindig is annyira bírtam ezt az embert. Mindenre tud valami vicceset mondani, és ha rossz kedvű vagy Ő biztosan fel is vidít. Egyszerűen fantasztikus ahogyan élvezi az életet. Régóta ismerem és sokszor találkoztunk már, de még soha életemben nem láttam hogy szomorú volna. Mindig felvidít minket.

***

- Helló fiúk! - tárta szét karjait szemüveges barátunk, majd mindenki egyesével megölelt. - Jézusom el sem hiszem hogy a One Direction-nak fogok lézer-harcozni!!! Váááá... - olyan jól tudja a rajongóinkat imitálni, de mi ezen csak nevetünk.
- Helló! - köszöntünk egyszerre.
- Harry, ez új parfüm?
- Öhm, igen.
- Hát szerintem cseréld le, nagyon büdös... - Harry ezen csak elnevette magát, és belebokszolt Alan vállába, aki össze esett. - Durva vagy. - tápászkodott fel és elferdült szemüvegét igazgatta közben. Miután befejeztük az ökörködést elmentünk öltözködni. A dolgozók a kezünkbe nyomtak egy egy mellényt, amit előttük kellett felhúzni. Miután ez meg volt megkaptuk a fegyvert és beállítottak a rajtunk levő gépezetet.
Ez a játék pofon egyszerű. Egy arénában van felépítve egy labirintus szerű pálya, amin végig kell haladni. Ha rád lőnek, és persze el is találnak akkor a mellényen levő ki gép egy fura hangot ad ki. Ez azt jelzi hogy "meghaltunk,,.Ilyenkor nem tudunk lőni. Néhány másodpercet kell várni és a fegyver újra működésbe lép és a küzdelem folytatódhat. A legjobb az egészben hogy tök jó muri, és nem veszélyes. A lézer nem károsítja a szemet és a szere lövés is nagyon egyszerűen lekerülhető.
Elindultunk a labirintusban egyesével és, aki a szemünk elé került "lemészároltuk,,. Alan már az elején kipurcant. De még is akár hányszor lelőtték Ő még nagyobb örömmel kezdte újra a játékot.


- Na ki hányszor halt meg? - kérdezte kedvesen az egyik dolgozó, mikor már vetkőztünk le.
- Én 11.. - mondta halkan Alan.
- 2 . - én.
- 4. - Niall.
- 1. - Lou.
- 6. - Harry.
- 4. - Zayn.
- Kaphatnánk egy autógrammot? - kérdezte az egyik Fiú.
- Persze. - mosolyogtunk. Össze álltunk mind a 7-en és megcsináltuk a képet. Sokan mondják minket csak a lányok szeretnek, mert jól nézünk ki. Szerintem ez nem igaz. Mi nem az arcunkkal akarunk hódítani, hanem a hangunkkal. Lehet hogy a lányok azért szeretnek minket, de a fiúk biztos nem.
Pár perc múlva már a kocsiban veszekedtünk azon hogy mi legyen a bulival. Mi legyen a pia, mi legyen a kaja.
 - Na jó, ne veszekedjünk. Legyen az amit mindenki akar. Legyen Nando's, pizza, chips, és répa is... Így megfelel mindenkinek? - imádom az ilyen kisebb problémákat. Mikor nincs itt Paul, mindig én oldom meg.

***

- Happy Birthday One Direction! - ordítottuk egyszerre pontosan 20:22-kor. Ez az a nap, óra és perc mikor hivatalosan is eggyé váltunk.
Amikor csak egy irányba mentünk tovább.
Amikor már csak egy számított. És az nem a győzelem volt, hanem a barátságunk.
Ekkor váltunk eggyé ezzel a 4 sráccal és fogadtuk meg hogy örökké együtt leszünk. Akkor még nem tudtuk mennyi mindent elfogunk érni, és nem hittük hogy a csúcsra tudunk jutni.
A versenyt elvesztettük, de a világot megnyertük. Rebeca nyerte a versenyt, de nem is hallani róla. Fogalmunk sincs hány albuma van, milyen zenéi vannak. Ő teljesen eltűnt, míg mi megváltottuk a világot.
Minket nem a pénz hajt előre, hanem a vágy hogy a rajongóink boldogak legyenek. Imádjuk Őket, Ők a mi lányaink. Senki sem bánthatja őket... Mi egy nagy család vagyunk, és épp ezért szeretnénk minden családtagunkkal találkozni, és örömet okozni neki.
- Felkérhetem a kisasszonyt? - nyújtottam Dani felé a kezemet. Mosolygott rám egyet és puha tenyerét az enyémbe csúsztatta. Kezeimet derekára csúsztattam, Ő pedig fejét mellkasomba fúrta. Mellette csak mosolyogni tudok, Ő az az ember, aki nekem mindennél többet jelent. Aki mellet nem kell megjátszanom magam, mert úgy szeret ahogy vagyok. Félek hogy egyszer elveszítem. Túl sokat kaptam már az élettől, de Ő érte bármit megtennék. Ez a szerelem. Mikor a másikat órákon keresztül is képes vagy nézni.
Mikor alig várod hogy lásd, és ha meglátod nem tudsz leállni a mosolygással.
Mikor minden őrültségre képes vagy, mert Ő melletted van.
Ha most vége lenne az életemnek, büszkén elmondanám hogy mindenem megvolt.
Tökéletes család.
Tökéletes barátok.
Tökéletes rajongók.
Tökéletes élet, de a legtökéletesebb Ő volt benne.

Bloglovin

Helló...
Szerintem mindenki tudja hogy ez a Google Readert fogja helyettesíteni. Blogokat lehet vele követni stb...
Szóval itt az enyém, és mindenki kövessen be!!!
KATT KATT KATT KATT

Chapter 5

Sziasztok.Tudom, tudom egint késve, de ígérem mostantól sűrűbben hozom a részeket ;)
Na szóval, ebben a pár napban mozgalmasak volt a chat-es beszélgetések, szóval akinek nem tetszik az nem olvassa. Aki pedig szereti az hagyhat egy-két sort komiba ;)


------------------------------------------------------------<3------------------------------------------------------------------- 

~Harry~

- Harry, drágám kelj fel! - hallottam meg egy női hangot. Válaszom csak egy morgás volt, és átfordultam a másik oldalamra. Ekkora megéreztem a lány vanília illatát. Nagyot szippantottam a levegőből és kinyitottam a szememet. Barna szemei az arcomat fürkészték, hosszú haja eltakarta melleit, így a takaró nem volt rajta.
- Jó reggelt álom szuszék. - puha tenyerével végig simította az arcomat, de nekem ez nem tetszett. Elhúzódtam, mire ő nagy szemekkel nézett rám.
- Figyelj baby! A tegnap este...
- Igen tudom. Neked csak egy éjszaka volt. De tudod Harry, szerinted ne használd ki ennyire a csajokat mert egyszer egyedül maradsz! - sosem bírtam a reggeleket. Ő volt az első lány aki jelentett is nekem valamit, de nem akarom elkötelezni magam. Mindig is féltem a kapcsolatoktól, mivel mindig hamar is vége lett számomra. De Ő vajon mit érez irántam? Neki vajon mit jelenthetett ez az éjszaka? Nekem Ő most csak egy futó kalandnak kéne legyen, de még is a szívem azt mondja szerezzem meg Őt. Úgy kell szeretnem ahogy egy igazi férfinak, egy nőt, de nekem ez nem megy. Egy éjszaka alatt hogy változhat meg így egy embernek a döntése. Tegnap este nem akartam tőle semmit, ma pedig sajgó szívvel nézem ahogyan a ruháit veszi föl magára.
"Harry Styles becsajozott! Ismét!,, Hogy is nézne ki ez a cím az újságokban? Mindenki egy nőcsábásznak hisz, pedig életemben, mély kapcsolatom csak 3-szor volt. Soha senkit nem használtam még ki életemben, csak akkor ha Ő is pont ezt akarta. Mindenki úgy ismer, mint aki kihasználja a nőket és semibe veszi őket. Ez Nem igaz. Anyukám mindig arra tanított hogy úgy bánjak a barátnőimmel, mint ahogy én szeretném hogy bánjanak a lányommal.
És most. Talán Ő lehetne az az ember, aki mellett képes lennék megmaradni és nem éreznék késztetést a szingli életre. Ő lehetne az, akit képes lennék szeretni, de már nincs a szobámban. Utána kell ennem.
Felkaptam egy boxert, meg egy nadrágot és már szaladtam is utána.
- Jessica, kérlek várj! - már a taxiba szállt volna be. Mosolyogva megfordult és becsukta a kocsi ajtaját.
- Szóval emlékszel a nevemre?
- Aki fontos a számomra, azt megjegyzem.  csak azt vettem észre hogy a nyakamba borul és apró puszikat ad a nyakamra.
- Harry, ugye nem játszol velem? - tessék a szokásos kérdés. Alap esetben azt mondanám "nem bébi,, de nála más a helyzet.
- Soha! - biztatás képen derekára csúsztattam a kezemet és hosszasan megcsókoltam. - Gyere enjünk be! - kacsintottam egyet és közben vissza invitáltam a házba.
- Ho-hó, Mr. és Mrs. Styles felébredtek. És ráadásul kézen fogva sétálgatnak! - mosolygott rám Lou. Hát azt hiszem most jött el az a pillanat amikor Jess-nek sikítozva kell elrohannia.
- Jó reggelt neked is Louis. - mosolygott rá kedvesen.
- Furcsa hogy nem akadtál ki, hisz Harry eddigi csajai mindig kiborultak és itt hagytak minket! Na meg mikor többször is kimondtuk hogy milyen cukik lesznek az esküvőn!
- De én nem vagyok az a többi csaj! - egyik szemöldökét felhúzta és mellei alatt összekulcsolta kezeit.
- Harry el ne engedd. Ilyen bele való csajt nem találni minden sarkon! - jött oda hozzám Zayn és egy pacsit adtunk egymásnak. Egyik kezemmel közelebb húztam magamhoz Jess-t és egy puszit adtam az arcára.
- Hu-hú. Szobára gyerekek! - kiabálta Niall.
- Jaj, fogd már be! - mentem hozzá közel és egy kicsit erőset bele boxoltam a vállába, mire felhorkant,.
- Most vissza kapod! - mutogatott valamit és rám ugrott, de olyan erővel hogy Jess-t is magammal rántottam. Niall még mindig rajtam feküdt és csikált, de közben a szendvicséből az össze majonéz, saláta és sajt a hajamban kötött ki.
- Kicsi a rakás! - kiabálta Lou és ránk ugrott. Nem kell mondanom majdnem oda hánytam.
Már mindenki rajtam fetrengett, mikor belépett Paul és értetlenül nézett szét. Hát igen nem igazán tettünk rendet a tegnap esti buli után. Mindenhol félig leeresztett lufik, és a sok piás pohár. Na azt hiszem most van végünk.
- Gyerekek, már megint bulit rendeztetek az én tudtom nélkül? - tette csípőre a kezét, mint egy anya.
- Olyan mint egy rossz öregasszony. - suttogta nekem Niall, de azt hiszem nem lég halkan. Belőlem és szőke barátomból egyszerre tört ki a nevetés. Paul felénk kapta a fejét, s unottan megforgatta a szemeit. Még egyszer végig nézett a házon és már épp szólásra nyitotta a száját mikor Jess szólalt meg helyette.
- Paul, én Jessica Maron vagyok... Most komolyan, megértem hogy maga a menedzserük, de akkor is nagy fiúk, ha bulit rendeznek az nem az Ő dolguk? - a szánk tátva maradt. De szó szerint. Eddig még senki nem mert szembe szállni a nagy Paul-lal, de most végre itt a mi emberünk. Jó, persze el lehet vele nagyon hülyéskedni, de van mikor nagyon apáskodó és akkor aztán senki, és semmi nem tudja meglágyítani a szívét.
- Melyik csaja vagy?
- Harry.
- Gondolhattam volna...
- Hé, kikérem magamnak. - álltam barátnőm mellé, mire Paul mosolyogni kezdett.
- Na rend legyen itt 10 percen belül! - alig bírta vissza tartani a nevetését. Hát igen ez az az a Paul akit mi mindennél jobban imádunk. Egy puszit adtam Jess arcára és takarítani kezdtem. Talán neki, köszönhető hogy Paul nem kezdett senkit faggatni, csak kiadta a parancsot. De lehet hogy még sem!

Chat-es beszélgetések!

Na már megint hoztam egy kisebb gondolatot az agyamból!
Figyeljetek!
Szerintem nincs értelme ezen veszekedni hogy ki a bunkó meg a tapló, és hogy kinek a blogja Fos meg stb!
Elolvastam az összeset, és örülök azoknak nagyon is akik megvédenek.
Igen, őszintén bevallom hogy én kértem a kritikát és nem tagadom hogy van amiben nem értettem együtt velük. De ez van, én most ettől nem fogok fejre állni.
Nem értem miért állítotok rólam olyat ami NEM IGAZ?
Viki most szeretnék hozzád szólni, és nem akarlak megbántani.
Én nem mondtam hogy olyat kritikát várok ahol ( te szavaidat idézem) kinyalják a seggemet. Én nem mondtam semmit Miss Babbie kritikájára. Nem mondtam hogy szar, és azt sem hogy jó. SEMMIT NEM MONDTAM RÁ, akkor meg minek írsz ilyeneket? Igen ezt írta, és én lesz amit esetleg megfogadok benne.
Valaki: Igen igazad van, én kértem kritikát és tudtam mivel jár!
P: Örülök hogy tetszik a fejléc, hisz Szilvi REMEK munkát végzett, és nem tűröm hogy valaki is leszólja! Nagyon szép fejléceket tervez, és ez ha valakinek nem tetszik akkor neki panaszkodjon! Tökéletes a munkája és ha NEKEM tetszik akkor ki is teszem a blogomra!
Kérek szépen mindenkit hogy akinek valami baja, panasza vagy bármi is van ehhez a bejegyzéshez nyugodtan leírhatja. Csak annyit kérek ne marjátok egymást, és legfőképpen azt hogy ne káromkodjatok!!!
Köszönöm szépen, és még egyszer elmondom hogy: SENKIT NEM AKARTAM MEGBÁNTANI!
Pusszi: Nessz

Közérdekű!!

Sziasztok!
Na szóval, a chat-ben olvastam azokat amiket írtatok. És meg kell mondjam nem repestem az örömtől, bár ennek ki örülne?!
Tudom hogy nem vagyok a legjobb író, akárki akármit is mondd ezt én is tudom. De viszont azt nem tudom felfogni, hogy a nálam rosszabb blogoknak miért nem ír senki ilyeneket. És én tudom hogy vannak nálam rosszabbak, mert olvastam már egy párat, és tudnék is példákat mondani erre.
Sajnálom ha nem tetszik, de vannak akiknek még ez is jó és szeretik. Nem akarok bunkó lenni, de ha nem tetszik nem kell olvasni. Senki nem kényszerít erre. Akár hogy is fikázzátok én akkor is folytatni fogom, mert ilyet még sehol sem olvastam. Elfogadom a kritikát, és meg is hallgatom, de akkor könyörgöm ne csak pár mondat legyen!
Gyakorlat teszi a mester, tartja a mondás. Sok kritikás blogot elolvastam csak úgy. Abban azt írták :
" Nem azt mondom hogy hagyd abba, mert ha írsz azzal fejlődsz és ez jó. Csak azt mondom javíts a hibáidon,,
Ha nekem is megmondják a hibáimat, megpróbálom kijavítani! Szóval van akinek örömére, van akinek bánatára, de NEM FOGOM ABBA HAGYNI A BLOGOT!!!!!!
Holnap igyekszem feltenni az új részt! Pusszi

Chapter 4

Szió! Tudom hogy rövid lett, de ezeket az elő részeket, nehezebb megírni! Remélem azért tetszik, mert nekem igen :D Köszönöm a komikat, és most is örömmel várom őket :D
A kövi rész: 2 komi után jön! :))))


------------------------------------------------------------<3------------------------------------------------------------------- 

~Louis~

- Harry most komolyan ezen borultál ki ennyire?
- Haver, ez nem valami kis semmiség! Ebből nagy baj lehet!
- Ez csak egy újságcikk. Lehet hogy nem is igaz. Gondolj bele hogy a sajtó hányszor írt már rólunk is nem igaz dolgokat. Lehet hogy ez sem igaz, csak kitaláció.
- Louis, az a Lehet az mindig ott van. De látom nem érted ezt az egészet. Ha ez igaz akkor ebből háború is lehet. - ezek a szavak már megijesztettek. Hogy ha Hazza-nak igaza van akkor nekünk is mennünk kell.
- Reménykedünk benne hogy nincs igazam! - mondta és göndör hajába túrt.
- Nem kellett volna ezért felrohannod. Így is úgy is megtudtuk volna, ha nem most akkor egy kicsivel később. Gyere le és mondjuk el a többieknek is! - mondtam és közben karjánál fogva rángattam le az emeletről. A srácokat nem érte nagy meglepetés képen amit mondtunk, mert megnézték az interneten az újságot. Tudtam hogy van annyi eszük hogy valahol elolvassák, mi is áll benne.
Mindig is féltem ettől. Sosem akartam katonának beállni. Nem magamat félteném, hanem a családomat.
Vajon mit érezne anyu, ha megtudná hogy elestem?
Vajon mi érezne a 4 tesóm, és apa?
Eleanor miképp viselkedne, azok után hogy nem lennék?
Keresne mást, vagy engem siratna élete végéig?
Ilyeneken, ez előtt sosem gondolkoztam, de most már kell.
- Lou, nekünk nem kell bevonulnunk! - Niall bökött oldalba és egy jó nagy adag kaját köpött közben a képembe. Én undorral letöröltem és felálltam.
- Szerintetek az milyen, hogy ha egy hétköznapi brit embernek be KELL mennie, nekünk meg nem kötelező?
Attól mert még sztárok vagyunk, nekünk is ez a hazánk és meg kell védenünk. Tudom hogy nyálasan hangzik, de ha behívnak, Én megyek! - soha nem akartam ezt kimondani. Soha nem akartam itt hagyni El-t és a családomat. Nem akarok idő előtt meghalni, de ha a sok hétköznapi ember megy, akkor én is.
- Veled tartok! - állt fel Hazza és mellém lépett.
- Én is! - Liam.
- Megyek! - Niall.
- Benne vagyok!- Zayn.


***

- El, kérlek ne butáskodj. Ügyes leszel! Kérlek... - egy utolsó csókot adtam barátnőmnek és lementem a színfalak mögül. Megfogadtam magamnak még évekkel ezelőtt, hogy soha életemben be nem teszem a lábamat egy divatbemutatóra sem. Hát azt hiszem tényleg igaz a mondás miszerint : "Soha ne mondd, hogy soha,, Itt ülök most még is egy széken és azt várom hogy a sok lány között megláthassam El-t. Élete első divatbemutatója, és ennél nekem is itt kell lennem. Mellette a helyem, mert Ő hozzám tartozik. Ő a másik felem, aki eddig hiányzott az életemből. A sok lány után akik csak sötétséget hoztak az életembe, Ő az aki végre világosságossá tette ezt. Amikor vele vagyok sosem tudom eldönteni hogy ébren vagyok-e vagy csak álmodom. Nem tűnik valóságosnak, mivel az Ő szerelme olyan mint egy mesebeli hercegnőé. Félek hogy egyszer felébredek és akkor nem lesz mellettem, mert mind ez csak álom.
- Most fogadják szeretettel Eleanor Jane Calder kollekcióját. És különleges kérésére, Ő is fellép az egyik általa tervezett ruhadarabjában. - mondta egy magas szőke hajú nő. Én már csak azt vártam hogy láthassam azt a nagy mosolyt az arcán, amit az fog neki okozni hogy hallja azt a nagy tapsvihart.
Elindult a zene és a lányok, El élén, indultak ki a hosszú színpadra. Állva tapsoltam és a mosolyt, le sem lehetett vakarni az arcomról. Boldog vagyok, mert Ő is boldog.

Chapter 3

Hellóka :D Nem kezdek magyarázkodni.. köszönöm a komit, megjelenítést és megtekintést!!! :D na meg a 11 (!!!) rendszeres olvasót is :D;) bolodg vagyok, de nagyon:) Nem sok hozzáfűzni valóm van, jó olvasást :D

A kövi rész: 2 komi után jön :D

------------------------------------------------------------<3------------------------------------------------------------------- 

~Zayn~

Kisebb, nagyobb ajtócsapkodásokra, és futkosásokra lettem figyelmes. Morcosan nyitottam ki a szememet és kerestem áldozatomat a szobámban. Senki sem volt bent. Annyira utálom mikor felkelltenek, és ezt a srácok is nagyon jól tudják, de még is mindig kihasználják az alkalmat arra hogy felidegesítsenek, azzal hogy felébresztenek. Az órám még csak 10-et mutatott. Ki kelltem a meleg dunyhám alól és fekete papucsomat felhúztam a lábamra. Megígazítottam a hajamat és egy szál alsógatyában csoszogtam ki a többiekhez.

- Ki merészelte felkellteni az alvó oroszlánt? - vágtam be morcosan magam után az ajtómat.

- Hazza valamit dugdos előlünk! - Niall.

- És most hova szarjak? - néztem rájuk értetlenül...

- Ha lehetne akkor a melletted levő fürdő wc-jébe. - mutatott Liam a mellettem levő ajtóra. Na most aztán nagyon bepipultam. "Hajnalok, hajnalán,, fel merészelnek kellteni azzal az ürüggyel hogy Hazza valamit dugdos. Komolyan mondom az embernek nem lehet magánélete? Lehet hogy egy csaja bugyiját dugdossa?! Azért én sem szívesen mutatnám meg senkinek Perri egyik fehérneműjét.

- Srácok arra nem gondoltatok hogy valami olyat dugdos amihez nekünk semmi közünk? - mind a hárman hülye fejjel néztek rám.

- Az a valami egy újságcikk! - világosított fel Liam, majd újra dörömbölni kezdett Hazza ajtaján.

- Hát ti teljesen hülyék vagytok! - legyintettem egyet és vissza mentem a szobámba. Ahogy behelyezkedtem, megszólalt a telefonom. Hát az embernek már egy perc nyugta sem lehet?

- Szia édesem! - hallottam meg Perri dallamos hangját a vonal túloldaláról.

- Szia.

- Felébresztettelek? - hangjában egy kis félelmet véltem felfedezni. Hát igen, ő az egyetlen ember, aki tudja és fel is fogja hogy ha engem felkeltenek nem lesz jó kedvem. És ennek általában sosem szokott jó vége lenni. Ha koncert van, mindig valami baleset történik velem, mert csak arra tudok koncentrálni hogy mi történt velem reggel. Nekem ez egy trauma, amin csak egy jó, kiadós alvás tud segíteni.

- A srácok már megelőztek! - nyugtattam meg.

- Gondoltam találkozhatnánk.

- Jól gondoltad szivem. Kettőre ott leszek nálad! - ezzel le is rendeztük a beszélgetést. Visszaaludni már nem tudtam, ezért inkább gépezni kezdtem. Olvasgattam magamról, Perri-ről és Anglia mai helyzetértől. Mit ne mondjak megrémisztett. Mostanában nem áll jól Anglia szénája és csak ennyit tudni. Mindenki érzi hogy itt valami nincs rendben, de ezt mind hét pecsétes titok-ként őrzik... Sosem gondoltam volna, hogy ebben az országban újra bizonytalanul kell élni. Nem tudni mit hoz a holnap, de még szinte az estét sem. Vannak akik sejtenek valamit, és ezért ki is menekülnek más országokba, de nem tudni mi okból. Senkinek nem mondanak semmit, és ez tényleg rémisztő.

Anglia a titkok színterévé vált.

Ismét vettem a bátorságot és kimentem. Sehol senki. Lementem a konyhába ahol Niall, és Liam tömték a fejüket chips-sel miközben a telefonukon twittereztek egymással.

- Hol a másik két jómadár? - kérdeztem miközben már félig a hűtőben voltam.

- Beszélgetnek! Ha már ott vagy, hozz nekem is egy puykás, sajtos szendvicset...

- Hol marad a varázsszó?

- Légyszives!! - kezdte a szemét egyre gyorsabban le és fel mozgatni...

- Ezt inkább ne haver. -tartózkodtam a látványtól. Egy csajtól még elfogadom, de hogy a legjobb haveromtól.. Fúj, ez már undi.

- Bezzeg ha Perri csinálja..

- Niall, ha majd rajtad is úgy áll a ruha mint Perrin, és úgy is fogsz kinézni akkor nekem egész nap is csinálhatod, de addig nem nézem szívesen. - egyre közelebb hajoltam hozzá, majd gyorsan elhúztam a fejemet és bájosan rámosolyogtam. Liam felhorkantott, és közben nevetett.

- Liam drága, szerintem te inkább ne nevess. Komolyan mondom ha én Dani helyében lennék egy ilyen pasiba nem lennék szerlemes. Nézd már meg a szádat, tiszta chips darab

kás.. Undorító!! 

- Nem is tudom Perri mit szeret egy ilyen önimádó barmon.

- Pont ezt szereti bennem! - kacsintottam egyet és leültem. Ő is mosolyogni kezdett, és egy békülős mosolyt küldtem felé. Sosem voltak összerözzenéseink... Mindig is békében élünk egymással és sosem veszekszünk. Tényleg ők a világ legjobb barátai, akit nem mindenki érdemelhet meg!

Rész lesz!!!

Este lesz rész :DD Ki várja? :)

Egy kis előzetes:

- Ki merészelte felkelteni az alvó oroszlánt? - vágtam be morcosan magam mögött az ajtót.
- Hazza valamit dugdos! - Niall,
- És most hova szarjak? - néztem rájuk hülye fejjel...
- Ha lehet akkor a melletted levő fürdő WC-jébe! - mutatott a mellettem levő ajtóra Liam. Na most pipultam be.

Chapter 2

Hellóka... na hát meg is érkeztem a második résszel... Ebben már vannak egy picike izgis szálak :D
Köszönöm az 5 komit :D és  a 10 rendeszes olvasót!!!!!!!
A kövi rész: 2 komi után jön ! :)

------------------------------------------------------------<3------------------------------------------------------------------- 

~Liam~

Végre itthon. Hosszas távollétek után végre a saját ágyamban fekszek, és itt töltök majd 1 hónapot. Már kezd túl zsúfolt lenni az életünk a sok turné, és koncert miatt. Nem azt mondom hogy nem szeretem, de azért lehetne néha egy kis pihi, mint most. Ismerem a menedzsmentet, tudom hogy úgy is közbe hoznak egy-egy interjút, de az még bele fér.
Éjjeli szekrényemre pillantottam, és az órámra néztem. Fél 9. Még van időm. A srácok úgy is valamikor délben lesznek hajlandók kiszedni a nagy seggüket a takaró alól. Ahogyan az órát néztem, barna, göndör fürtök zavartak meg a bámulásban. Egy apró mosoly jelent meg az arcomon. Danielle mindig ezt váltja ki belőlem. Ha meglátom sosem tudok leállni a mosolygással. A hasamban a pillangók életre kellnek, és a torkomban egy hatalmas gombóc keletkezik. Lassan 2 éve együtt vagyunk, de nekem minden pillanat olyan vele mintha az első lenne. Ugyan úgy szeretem még mint az első napon. Bátran kimerem mondani hogy nekem Ő az a bizonyos Nagy Ő. Nekem soha nem kell senki más. Nélküle még a levegővétel is másmilyen. Mellette nem ugyan olyan jó ébredni. Nélküle minden nap egy kín szenvedés. Szeme aprókat kezdett mozogni, ebből tudtam hogy lassan felébred. Egy apró puszit adtam a homlokára, mire ő is elmosolyodott.
- Jó reggel, szépségem! - öleltem még szorosabban magamhoz.
- Jó reggelt. Ma reggel milyen vidám kedvedben vagy! - nyelvét kiöltötte, de én vettem az adást és gyrsan megcsókoltam. Egy aprót haraptam a nyelvébe mire Ő felszisszent.
- Na mi van, nem volt elég a tegnap este? - megint túlságosan is pimasz volt!
- És ha azt mondom nem? Egy évig távol voltam.. na ná hogy nem volt elég... - nem hagyta hogy végig mondjam a mondatomat, mert megcsókolt. Hosszú és szenvedéjjel teli volt. 
- És még nekem volt elég a tegnap este? - én is kiöltöttem a nyelvemet, de én gyorsan vissza is húztam. Hirtelen derekába kapaszkodtam és ráfeküdtem, de úgy hogy könyököm a feje mellett volt. Bal kezemmel támaszkodtam, jobbal pedig lassan beletúrtam göndör hajába, és a szeméből is elsöpörtem a maradékot. Olyan gyönyörű. 
- Még mindig nem tudom elhinni hogy az enyém vagy! - suttogtam.
- Pedig jobban teszed. Nekem már soha nem kell senki más! - ő is bele túrt a hajamba, amitől elolvadtam.
Vagy fél órás ölelkezés után úgy döntöttünk felöltözünk és lemegyünk. Kéz a kézben sétáltunk be a konyhába, ahol csak Harry tartózkodott.
- Jó reggelt fiatalok! - tette le az asztalra az újságot amit olvasott, és egy hatalmas mosolyt vírított felénk.
- Jó reggel. - köszönt Dani és összekócolta a göndörke haját.
- Te akartad csajszi, most fuss!
- Hazza, szerintem inkább Te fuss! - mondtam és belekortyoltam a teámba. Dani egy kicsit megkergette a szépfiút, mire az levegőhiányban dőlt neki a púltnak. Olyan jó nézni ahogyan a srácok kijönnek életem szerelmével. Jó nézni ahogyan befogadják, és elhülyéskednek. Boldog vagyok amiért a "tesóim,, szeretik a barátnőmet.
- Liam, szivem. Nekem mennem kell. Próbánk van.. - szomorú volt a hangja. De persze én is szomorú lettem hisz elmegy. 
- Vigyelek el?
- Nem kell. - adott egy puszit az arcomra, majd egyet Hazza-nak is és elment. Szomorúan néztem az ajtót ahogyan becsukja maga után és már csak az illatát érezhetem a közelemben.
- Na haver, mi volt tegnap este? - lökött oldalba Zayn. Azt sem tudtam hogy lejött.
- Semmi.. - tettem az ártatlan, pedig ha tudnák mi volt ott!
- Haver, szerintem jobb ha tudod hogy papír vékonyak a falak! - Hazza húzogatni kezdte a szemöldökét, de tudom hogy mind ezt azért mondják hogy valami sikerüljön kihúzniuk belőlem.
- Srácok, ez gyenge húzás volt! Belőlem ugyan nem szedtek ki semmit, és azt is tudom hogy a falak kb. 2 méteresek! Szóval nem papír vékonyak... - mosolyogtam mint egy idióta, hisz Megint igazam volt.
- Ugorjunk! Hazza mit olvastál az újságban? - kérdezte tőle Niall és már majdnem az egész gyerek a hűtőben volt.
- Semmi érdekeset! - hangja furcsa volt és halk. Az említett tárgyért akartam nyúlni, de elvette és elment vele. Ez mind túl furcsa volt, de vannak ilyen dolgok. Lehet hogy róla volt szó, és ezért nem akarta megmutatni?