Chapter 36

Sziasztok!
Nincs semmi hozzá fűzni valóm a részhez, ezen már egy ideje gondolkoztam, és... hát sikerült kissé hosszabbra megírni, mint a többit. Köszönöm a 3 komit, és a 7 tetsziket!
Igyekszem a következővel is, és azt hiszem az sikerülni fog, mert nem kell hál' istennek TZ-re tanulnom! :)
VÉLEMÉNYEZNI SZABAD!! :)
Szerintetek mi fog következni?
Jó olvasást!



-----------------------------------------------------------<3-------------------------------------------------------------------


" Álmodoztam, de azt hittem semmit nem ér, még is reggelente Harry mellett ébredek fel. - Szilvi."

~Harry~

- Szilvi, sietnél már kérlek! Esküszöm Lux is gyorsabban mondja el a Anglia himnuszát, pedig még nem is tudja! - kissé idegesen doboltam a lépcső korlátjánál és vártam barátnőmet, aki már lassan két órája tollászkodik, pedig mindenhogy gyönyörű. Nem azért vagyok együtt vele mert egy barbi baba, hanem azért mert benne is vannak hibák és ez nekem sokkal jobban tetszik.
Tetszik az, hogy nem áll mindig tökéletesen a haja.
Tetszik az, hogy Ő is tud álmos lenni, és rossz passzban lenni.
Nem modell, nem is sztár, de a szívem még is érte dobog. A rajongók biztosan azt fogják hinni, hogy megint csak egy rövid életű kapcsolat ez számomra, pedig nem. Én nem akarom, hogy azt higgyék rólam, hogy egy szoknyavadász vagyok, aki csak a lányok bugyiját akarja levenni. Tudok szeretni, és szerelmes is vagyok. És ha volt már 7-8 barátnőm? Mit is számít az? Attól nem leszek más ember, és el árulom azt is, hogy még soha életemben nem csaltam meg egy lányt sem. Mindig Ők dobtak ki engem, mert nem voltam focista, nem vettem meg minden rongyot, ami éppen megtetszett számukra.

A második hetet töltjük együtt, de én egyre csak boldogabb leszek. Szeretem, de még neki nem mertem mondani. Felelősségteljes szó, és nem szeretném elsietni a dolgokat. Mi értelme volna kimondani a második perc után, azt a bizonyos szót és másnap már gyűlölik egymást. Én nem vagyok ilyen ember, szeretem ha minden klasszul alakul és klappol.
Azonban már fél órája ott kellene lennünk a bevásárló központban, ugyan is a rajongók már tűkön ülve kérdezgetik tőle Twitteren, hogy mikor érek oda a meglepetésemmel. Hát a meglepi éppen fent tollászkodik még, de én már megőszülök.

- Készen vagyok na! - magassarkú csizmájában bizonytalanul lépkedett, de még is olyan gyönyörű volt, mint mikor a lemenő nap rózsaszínű eget varázsol. A második lépcsőfokon állt, de szinte még így sem volt magasabb nálam.

- Félsz igaz? – biztatóan léptem közelebb hozzá, majd megfogtam az egyik kezét, amibe bele remegett.

- Dehogy. Hülye kérdésre, hülye válasz! Induljunk – elindult előlem, de nem hagytam. Amikor Ő jobbra lépett én balra, és ez így játszottuk egy jó pár percig. Kérdő tekintettel nézett rám, én pedig egy kisebbet csücsörítettem. – Olyan vagy mint egy kisgyerek! – szem forgatva közelítette ajkát az enyémhez, és megcsókolt. A gyomrom görcsben állt, a pillangók pedig szinte motorozni kezdtek. Ilyenkor szép a szerelem…

A bevásárlóközpont tele volt emberekkel, de inkább fiatalokkal. Mindenki szatyrokkal a kezében mászkált fel alá. A moziból a fiatalok kézen fogva, vagy éppen rémült arckifejezéssel jöttek ki.
Az egyik elegáns ruhákat tartalmazó boltnál álltunk meg, és bementünk. Életemben, ha kétszer jártam ennek a butiknak a női részén. Hol Gemma, hol pedig anya rángatott el magával, ugyan is érdekelte őket egy férfi véleménye is. Nők. Soha sem fogom megérteni, azt a bonyolult észjárást, amit Ők képviselnek. Képesek a bolhából elefántot csinálni, vagy éppen a nagy dolgokból semmit képezni. Mindezek ellenére nekünk férfiaknak még is rájuk van szükségünk. A szívünk szeretetre vágyik, ami már egy anya, vagy még csak egy pasi sem tud megadni. A meleg emberek talán ezért is nem szeretik a nőket, túl bonyolultak és ki sem lehet néha rajtuk igazodni.

- Nézd milyen gyönyörű! - egy bézs színű ruhát nyomott az orrom alá én pedig elmosolyodtam. Olyan izgatott volt, ahogyan mosolygott és nézegette a ruhát olyan gyönyörű volt. El tudom képzelni, hogy hogyan is fog kinézni az esti VMA-n. Haja begöndörítve fog állni, sminkje kihangsúlyozza majd az arca minden egyes gyönyörű vonalát, de még sem lesz kihívó. Az én barátnőm. Olyan jó érzés ezt kimondani. Velem van, az enyém. Az én ölemben fog este elaludni, és nem másnak fogja a kezét, hanem az enyémhez.

- Én csak egyetlen szépséget látok, és az Te vagy! - arca elpirult, én pedig mosolyogva loptam tőle egy csókot. Soha nem szerettem nyilvánosan csókolózni, de valahogy vele nem tudom megállni. Annyira csábító, és... Szó sincs rá milyen érzés is kavarog bennem. Szerelmes vagyok!

- Harry, Ő ki? Az új barátnőd? És miért nyilvánosan kell ezt csinálni? Mióta vagytok együtt? - kérdések tömkelede szakított félbe minket, és vagy húsz lány állt körülöttünk. Féltem Szilvi reakciójától, a gyomrom görcsben állt, de Ő csak feszesen állt mellettem és mosolygott.

- Sziasztok! Igen, én vagyok az új barátnője, de valamit tisztázzunk. A rajongóit imádom, hisz' én is hatalmas Directioner vagyok! - meglepődtem kijelentésein, ami még nekem is új volt. Nem hittem, hogy ennyire kiáll az igazáért. Tátott szájjal álltam mellette és vártam a reakciókat, amiket a lányok majd fognak csinálni.

- Te is csak egy futó kaland leszel Harry számára... - egy barna hajú, magas lány szólalt fel a tömegből. Barátnőm arcán rémület ült ki, most jött el a pillanat hogy rettegni kezdtem.

- Harry, gyertek! - Dave hatalmas testét pillantottam meg magam előtt.

- Nem! - kitértem előle, és a rajongókhoz léptem. Láttam barátnőmön, hogy mennyire rosszul esett neki, még mindig szinte levegőt sem vett. Féltem attól, hogy ezt most véresen komolyan a szívére veszi. Soha sem használnám ki, egy lánnyal sem tennék ilyet. Tisztában vagyok vele, - hisz anyukám megtanított arra, hogy a nők szíve nem játékszer, - hogy milyen az, amikor megcsalnak, kihasználnak és nem szeretnek. Átéltem, és ezt az érzést, még a legnagyobb ellenségemnek vagy a The Wanted-nek sem kívánnám. - Nem lesz futó kaland, életemben nem volt senki Soha számomra az. Minek változtassak az életemen akár egy éjszaka miatt? Minden Directionert imádok, attól függetlenül, hogy még nem találkoztam mindenkivel, és lehet nem is fogok. De ha ilyeneket állítotok rólam, egyszerűen felmegy bennem a pumpa, és kedvem támadna kiszaladni a világból. Ti szerettek minket, mi szeretünk titeket, és senki nem mondta, hogy el is veszem Szilvit. Együtt vagyunk, szeretjük egymást, de még semmi több. Ő is Directioner volt. Álmodozott, talán blogot is vezetett, de még is itt van velem. Öntelten hangzik, mit tegyek? Merjetek álmodni, és ne tegyetek olyat, amit ti sem szeretnétek magatoknak!

~Liam~

Koránnak éreztem az időt, azonban már nagyon éhes voltam. Hasam követelte a finomabbnál finomabb ízeket, amik a hűtő mélyében rejlettek. Valami azonban még is csak vissza tartott, az ágy magához vonzotta a testemet, és nem engedett el.
Kemény 3 hónapja élet ebben a rendezett, de még is általam nem otthonnak érző házban. Még mindig szinte idegenként mászkálok ebben a hatalmas 'lakásban', annak ellenére, hogy ez már az otthonom.
Mocorgást hallottam az ajtóm elől, és telefon pittyegést. Minden porcikám hallgatózni akart, és a testem el is indult. Halkan és csendben lépkedtem le a lépcsőn. Lent Rose hangját hallottam meg, és egy ismeretlen emberét.

- Itt van igaz? - suttogva kérdezte a férfi, de még így is ki lehetett venni belőle, hogy egy kemény pasas.

- Igen, de már kezd emlékezni. Joe én félek. Emlékszik Danielle-re, tudja, hogy mikor született, és mi lesz akkor, ha a One Direction is beugrik neki? - Rose szinte már sírva beszélt neki. Átvert. Ő is, szint úgy ahogyan mindenki ezen a világon.

- Akkor adj neki valami dilibogyót, üsd le, de nekem kell ez a srác. Több milliárd dollárja van! Gazdag, jóképű, és még híres is. Esküszöm, ha meg van a pénz, elveszlek feleségül!

- Nekem ne ígérgess esküvőt! Te nem szeretsz engem, és csak azért csinálom meg, mert szükségem van a pénzre, különben elveszik a házamat! - szóval megteszi. Na majd adok én neki!
Egy könnycsepp gördült le Rose arcán miután becsukta az ajtót. Lépteimet én is megszaporáztam vissza a szobámba, és próbáltam nem kitörni magamból, mint egy vulkán.
Amint vissza tértem eredeti helyzetembe - azaz az ágyamba ugrottam, és a még meleg takarómmal be is takaróztam, - gondolkozni kezdtem. Az a bizonyos fekete folt a fejemben eltűnt. Már nem fájt, ha emlékezni akartam.

A régi Liam Payne akarok lenni...